Posztolni vagy nem posztolni, az itt a kérdés – avagy a közösségi média munkajogi vonatkozásairól

hök

Az internet, a különféle közösségi oldalak, applikációk egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, amelyek egyre inkább, akarva vagy akaratlanul, szerves részét képezik életünknek, mindennapjainknak. Gondoljunk csak a Facebookra. Jelenleg körülbelül 2,3 milliárd Facebook-fiók létezik, naponta 500 ezer új felhasználóval. Ebből nagyjából 81 millió a hamis profil. Egy felhasználónak átlagosan 338 ismerőse van, és összesen 250 milliárd feltöltött fénykép található a közösségi oldalon, naponta 350 millió képet tesznek közzé. Ezek a számok 1997 óta egyre csak nőnek – hívta fel a hallgatóság figyelmét Dr. Lukács Adrienn az SZTE ÁJTK Munkajogi és Szociális jogi Tanszékének tanársegédje, aki a PhD kutatási témájába avatott be minket. Doktori disszertációjának témája a munkavállalók személyes adatok védelméhez való joga, különös tekintettel a közösségi médiára. A Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat keretében vettem részt az előadáson, melynek fő témája a közösségi oldalak és a munkajog kapcsolata volt, a munkavállalók közösségi oldalakon való megnyilvánulásainak a következményei, a véleménynyilvánítás szabadságának és a jóhírnévhez való jognak, illetve a munkahelynek és a magánéletnek az összeütközése.

Manapság egyre több jogesetben találkozhatunk ilyen problémával, az elbocsátások egy része is a munkavállaló munkahelyén vagy éppen azon kívüli megnyilvánulásával hozható összefüggésbe. A filmiparban nagy port kavart James Gunn (A galaxis őrzői filmek) esete. A rendezőt 2018-ban bocsátották el a Disney-től 2008 és 2012 között közzétett tweetjei miatt, melyekben többek között a gyermekbántalmazással, a szexuális erőszakkal és a pedofíliával viccelődött. Miután ezeket nyilvánosságra hozták, hiába bánta sok évvel ezelőtti cselekményeit, rövid időn belül kirúgták a rendezőt, eltávolították készülő filmje rendezői székéből is.

hA Tanárnő figyelmeztetett arra, hogy a szabad véleménynyilvánításnak is vannak (munkajogi) korlátai, hiába történik az a munkahelyen kívül, a magánéletben, az kihatással lehet a munkáltatóra és az ő jogos érdekeire, jóhírnevére.

Ezt a 2012. évi  I. törvény, a Munka törvénykönyve is rögzíti, miszerint „A munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.” Illetve a véleménynyilvánítás szabadságát érintve: „A munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja.” Egy nyilvános Facebook poszt, például „A főnököm egy szemétláda”, vagy a betegszabadság alatt feltöltött bulizós képek is rengeteg információt közvetítenek mind a nyilvánosság, mind a munkáltató felé.

fDr. Lukács Adrienn a kettő jog összeütközését, valamint az ezek között húzódó határt is kutatja. Hol húzódik ez a határ? Mit szabad és mit nem szabad leírni, megosztani? Az előadó 5 egyszerű kérdőszó köré csoportosítva oldotta fel a problémát. Ki? Mit? Hol? Mikor? Hogyan? Ez a határ gyakran függ a munkavállaló munkakörétől, beosztásától. Egy olyan esettel ismerkedtünk meg, amelyben egy tanárnőt rúgtak ki azért, mert olyan képet töltött fel magáról, melyen egy bárban italozik, egyik kezében borral, másik kezében sörrel. A viccesnek szánt leírással feltöltött képek eljutottak az iskola vezetéséhez, akik erre hivatkozva menesztették a tanárnőt. Beosztást tekintve, más az elvárhatóság egy egyetemi professzor esetében, mint például egy tanszéki födemonstrátornál. A „mit” kérdés elsősorban a nyelvezetre, a megnyilvánulásra vonatkozik. A „hol”-ból és a „mikor”-ból is sok mindenre következtethetünk. Például egy másik eset arról szólt, hogy a munkavállaló minden nap több órát facebookozott munkaidőben, chatelt, felkérésekre reagált, vásárlásokat bonyolított le. Ezekkel önmagukban nem is lenne baj, de mivel ezt mind a munkahelyén munkaidőben csinálta, így tőle is megvált a munkáltató. A „hogyan” pedig az adatvédelmi beállításokra értendő, hogy ezen vélemények egy privát csoportban jelennek meg, pár ember látja csak őket vagy nyilvánosak és bárki olvashatja, terjesztheti az adott nézetet. Az utóbbi esetben elég megnézni az illető adatlapját, ahol már el is érhető a munkahelye, a beosztása és a főnöke.

Régen is akadtak hasonló problémák, valami mégis megváltozott. Lukács Adrienn a Facebook térhódításával hozta összefüggésbe ezt a változást. A közösségi oldal előtérbe hozta a nyilvánosságot. Soha nem látott nwemértékben terjednek az információk, a kommentek, a fényképek. Az emberek szenvedélyesebb szavakat is használnak, gyakran olyanokat is leírnak, amiket valószínű, hogy szemtől szembe nem mernének elmondani például a munkáltatónak. Egy másik ilyen újítás „a szó elszáll, az írás megmarad” elvén alapul. Bármit is teszünk közzé, annak nyoma marad valahol. Elég, ha csak pár órát van kint egy kép, annyi idő alatt is azt bárki lementheti, továbbíthatja. Az utolsó mozzanat a munkáltató azonosíthatóságában rejlik, ugyanis sokan megjelölik adatlapjukon a munkahelyüket. Egy „idiótákkal vagyok körülvéve” vagy egy „utálom a munkahelyem” beírás már komoly következményekkel járhat, és ez alól az sem mentesít sokszor, ha például valamilyen vicces emojit használunk.

na

És ha ezek után sem vagyunk biztosak abban, hogy mit posztolhatunk ki nyugodt szívvel? A Tanárnő a „nagymama-szabályra” hivatkozott. Mielőtt bármit közzé tennénk, gondoljunk bele abba, hogy mi van, ha azt a nagymamánk is meglátja, elolvassa.

 

 

 

-Horváth Gergő-

 

 

Képek forrásai:

Főoldal

https://24.hu/fn/penzugy/2011/12/13/megszavaztak-az-uj-munka-torvenykonyvet/

www.facebook.com

https://24.hu/tech/2017/06/08/doglodik-a-posztolas-a-facebookon/

https://www.blikk.hu/aktualis/velemeny/oruletes-penzt-bukunk-a-bunko-munkahelyi-fonokok-miatt/7mzewn3

https://imgflip.com/memegenerator/Grandma-Finds-The-Internet