Interjú dr.Lázár Domokossal

kép2

Dr. Lázár Domokossal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának hallgatójával beszélgettünk többek között munkásságáról, kutatási területéről, valamint a jog és politika kapcsolatáról.

Szeretnék pár bevezető kérdést feltenni Neked, hogy jobban megismerjünk! Kérlek, mesélj kicsit magadról, minek a hatására választottad a jogászi hivatást?

‘89-ben, a rendszerváltás évében születtem Mezőtúron, ahol 18 éves koromig éltem. Édesapám jogász, kb. 10 évig bíró volt, majd ügyvéd lett. Látszólag ez a minta volt a legerősebb, minden kissrác az akar lenni, ami az apukája. Ezzel együtt nekem, legalábbis mai fejjel már így látom, többet számított az, hogy a szüleim nagyon erősen közéleti beállítódású emberek, sokat beszéltek nekem már egészen kis koromtól kezdve politikáról, történelemről, társadalmi problémákról. Mindenféle újság, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, stb. ott hevert a dohányzóasztalon, szóval ezeken legózgattam és később én is a kezembe vettem ezeket, elolvastam az izgalmasabb cikkeket. Anyukám amúgy magyar-dráma-ének szakos tanár, tehát egy eléggé erős irodalmi-művészeti vonal is van a családban, ez is sokat számított. Szóval értelmiségi család, erős kritikai attitűddel, nálam ez volt az alap.

 

Hogy látod, a felsőoktatásban tanuló fiatalok mennyire választják meg tudatosan politikai hovatartozásuk?

Talán szerencsésebb, ha a kérdést kiterjesztjük a társadalom egészére. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a politikai hovatartozást feltétlenül választja az ember. Például a családi hagyományoknak, annak, hogy milyen közegbe születünk, eléggé komoly szerepe van abban, hogy milyen értékeket tartunk később elsődleges fontosságúnak. Nyilván nagy eséllyel máshogy alakul egy szigorú vallási szabályok között nevelkedett gyerek felnőttkori politikai nézetrendszere, mint egy liberális szellemben felnövőé. Akit vertek egész gyerekkorában, fogékonyabbá válik a tekintélyelvű ideológiákra. Ennek eléggé komoly irodalma van, jól megtámogatva empirikus kutatásokkal. Szóval egy csomó tényezőt nem tudsz kizárni. Persze ezek azért alakítható, változtatható készségek. Szerintem ezért is lenne fontos, hogy a felsőoktatásban nagyobb teret kapjanak a közéleti viták. Én hiszek abban, hogy az ember gondolkodása felnőtt korában is meg tud változni akár gyökeresen is, amennyiben erős impulzusok érik. Ezért nem mindegy, hogy milyenek is ezek a hatások.

 

Pár tantárgy foglalkozik politikatudománnyal, de ez nem feltétlen alapozza meg a kritikai gondolkodást. Mit gondolsz lehetséges az egyetemi oktatásban politikai tudatosságra nevelni a felnövekvő generációkat, és ha igen milyen módszerekkel?

Szerintem az egyetemeknek értelmiségi műhelyeknek kellene lenniük, ahol moderált keretek között bármilyen közéleti kérdést szabadon meg lehet vitatni. Különösen igaz ez szerintem a jogi karokra. Semmi értelme technokrata „jogászgyárakat” működtetni, ahol bemagoltatják a hallgatókkal a jogszabályokat, aki pedig nem képes erre, azt elküldik „filozofálgatni” a bölcsészkarra. Egy csomó nagyon okos és értelmes csoporttársamat csapták ki az évek során az egyetemről azért, mert nem tudták szó szerint visszaböfögni az egyébként évente változó jogszabályok szövegét. Ez szerintem nagyon káros és rosszat tesz a gyakorló jogászi szakmáknak is. Politikai tudatosságra szerintem amúgy csak úgy lehet a hallgatókat nevelni, ha az egyetem vezetése és az oktatók is úgy viselkednek, ahogyan az egy kritikai értelmiségitől elvárható. Ha az egyetemi autonómiát támadás éri a hatalom részéről, világnézettől, politikai beállítódástól függetlenül valamennyi egyetemi vezetőnek és oktatónak ki kell fejeznie felháborodását. Amennyiben rasszista megnyilvánulásokat tesz egy oktató az egyetem falain belül vagy azon kívül, az egyetem vezetésének és többi oktatónak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy aki nem tiszteli az alapvető emberi jogi értékeket, annak nincs helye a felsőoktatásban. Szerintem egy-egy ilyen kiállás bármilyen politikatudományi kurzusnál többet tesz a hallgatók politikai tudatosságának fejlődéséért.

 

Oktatóknak, kiváltképp a jogi egyetemeken alappillérnek kellene lennie a pártpolitikai függetlenségének. Azonban magától értetődően mindenkinek megvan saját álláspontja, politika meggyőződése. Véleményed szerint, hogy hozható a kettő egyensúlyba?

Amit az oktatók tesznek, vagy nem tesznek, azzal egyúttal – „láthatatlan tananyagként” – elvárást is közvetítenek a hallgatók felé. Szerintem vannak ügyek, témák, amelyekben nem megkerülhető a megszólalás. Az oktató részéről az órán való direkt pártpolitizálásnak, egyik vagy másik párt mellett kampányolásnak nem nagyon látom az igazolható eseteit. A kritikai él nélküli politizálás szerintem amúgy is a nagyon ciki kategóriába tartozik, tegye azt bármely felnőtt ember. Vannak viszont olyan morális kérdések, erkölcsi minimumok, amelyek kapcsán muszáj megszólalni akár egy óra keretein belül is. El kell tudni magyarázni, hogy milyen mechanizmusok vezettek korábbi rendszerekben az ellenségként megjelölt csoportok akár fizikai megsemmisítéséig, azt, hogy ezeket a szörnyűségeket milyen társadalmi reflexek tették megvalósítható cselekedetekké. Amikor azt mondják, hogy „az értelmiség felelőssége”, az szerintem valami ilyesmit jelent.

 

Ha már jog és politika, mennyire lehet összhangba az etika és a politika? Törvényességnek, a legalitásnak vagy a moralitásnak kellene nagyobb hangsúlyt kapnia? El tudjuk érni a demokrácia alapfeltételét, az igazságosságot?

1

Szerintem csak az a politika és csak az a jogrendszer tekinthető jónak, ami megfelel az alapvető etikai normáknak. Persze az, hogy mit tekintünk etikai, morális normának, nyilván kultúránként változó. A nyugati kultúrában ezek valahogy az emberi jogokkal, a jogállamisággal azonosíthatóak, amelyek nagy része nemcsak jogi, hanem morális szabályként is funkcionál. A gyűlöletkeltő beszéd például semmilyen civilizált normarendszernek, legyen az erkölcsi, vallási, vagy jogi, nem elfogadható eleme. Nem vagyok vallásos ember, de ha mondjuk az alapvető vallási normák oldaláról nézem a dolgokat, akkor különösen felháborítónak tűnik, amilyen könnyedséggel elsiklottak a Biblia “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22:39) része felett azok, akik úgymond a “kereszténység védelmében” uszítanak egyes csoportok ellen. A demokrácia amúgy nem csak nálunk, de világszinten is válságban van, ennek nagyon sok jelét tapasztaljuk. Azt is tudjuk, hogy a populizmus azért hódít, mert igény van rá. Az igazságosságot említed, ez is nagyon fontos tényező. Óriási jövedelemkülönbségek vannak, a „szegény” tömegek joggal érezhetik, hogy az a rendszer, amelyben ez végbemegy, igazságtalan. Nálam sokkal okosabb emberek mondják egyre kétségbeesettebben, hogy a demokráciának innovációra van szüksége, különben nagyon nagy bajok lesznek belátható időn belül. Rémisztő, hogy a „belátható idő” már itt van, benne élünk. Szóval szerintem a morális értékek és a jogállamiság melletti elköteleződésnek a társadalmi igazságosságra való törekvéssel kéz a kézben kell járnia, különben ezeket az értékeket egyre szélesebb tömegek fogják a saját szempontjukból „haszontalannak” érezni. Az oktatásnak is sokkal több energiát kellene fordítania a demokratikus értékek átadására, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.

 

Az Utcajogász Egyesület a hajléktalan és lakhatási szegénységben élő emberek jogainak és érdekeinek érvényesítéséért dolgozik, Te is többször részt vettél akcióikban, beszélnél erről kicsit bővebben nekünk? Mit jelent számodra a társadalmi felelősségvállalás?

2

Az Utcajogász iszonyatosan fontos tevékenységet végez, az egyik legkirályabb dolog, amit a jogászszakma összehozott az elmúlt tíz évben. Több ismerősöm is dolgozik ott, egytől egyig remek szakemberek. Én valójában egy utcai akciójukon sem vettem részt, kevésbé vagyok aktivista alkat, de tavaly például felléptem egy őket támogató rendezvényen, amivel talán a saját zenekaraim közönsége előtt is tudtam kicsit reklámozni a társadalmi felelősségvállalás fontosságát. Nekem amúgy pontosan ezt jelenti a fogalom: a saját kereteiden belül tegyél meg mindent, amivel a közösségi problémák megoldását segítheted. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Gyűjtsd szelektíven a szemetet, ne dobj ki ételt, ha neked már nem kell, vidd le a legközelebbi aluljáróba és add oda azoknak, akik éheznek. Ne legyél bunkó a közértben, ne dudáld le a biciklist, aki a saját sávjában közlekedik. Annyira egyszerű dolgok ezek és annyival komfortosabb lehetne ez az ország is, ha ezekre jobban odafigyelnénk.

 

Kutatási területed az antidiszkrimináció és az esélyegyenlőség jogi és szociológiai aspektusai. Tudnál kis ízelítőt adni pontosabban minderről, miért választottad kifejezetten ezt a területet?

Kiskorom óta foglalkoztat az a kérdés, hogy egyes emberek miért gyűlölnek másokat csak azért, mert másmilyen színű a bőrük, máshogyan öltözködnek, más nyelvet beszélnek. 7-8 éves koromban kezembe került egy könyv a náci haláltáborokról. Ennek kapcsán eléggé sokat kérdezgettem a szüleimet, főleg apukámat erről, hogy mi is volt ez, kik és miért csinálták. Azt hiszem, ez nagyon mély nyomot hagyott bennem, meg akartam érteni, hogy milyen dolgok vezetnek egyeseket arra, hogy azért gyűlöljenek másokat, mert azok nem olyanok, mint ők. Az államnak, a döntéshozóknak óriási felelőssége van abban, hogy soha többé ne lehessen norma a kirekesztés. Nagyon fontos, hogy ezzel a kérdéssel a jogászok foglalkozzanak.

 

Még manapság is a katedrán leginkább negatív példaként lehet hallani a cigányságról. Mit tehet ez ellen a tudomány, mit tehetünk mi ez ellen?

Rémisztő, ha a rasszista beszéd a katedrán is megjelenik. A megkülönböztetés egyértelműen jelen van az egyetem falain belül, ha elsősorban nem is a rasszista beszéd formájában: a szexizmus, ami ugyanolyan kártékony, óriási probléma a felsőoktatásban is. Az ELTE erről nemrég kutatást is készített, az eredmények elszomorítóak. Az viszont egy jó jel, hogy az egyetem próbál ezzel valamit intézményi szinten is kezdeni, úgy tudom, hogy az egyetemi ombudsman bevezetése épp a döntéshozók napirendjén van. Persze egyéni szinten is sokat tehet az oktató. Ahogy fentebb már említettem, bizonyos ügyek, például kirekesztés esetén muszáj megszólalni és le kell tudni fordítani a problémát a tudomány nyelvére. Az egyetem világnézetileg semleges, de nem lehet értéksemleges. Az egyenlő emberi méltóság elvéhez való ragaszkodás nem lehet „mérlegelés” vagy világnézeti beállítódás kérdése. Ha ezt az egyetem konzekvensen érvényesíteni tudja, akkor máris eléggé sokat tett a kirekesztés ellen.

 

A jog mellett a zene is életed része, énekes- gitáros-dalszerző vagy. A 2006-ban alapított Esti Kornél és a 2012-ben alakult Pegazusok Nem Léteznek zenekaroknak meghatározó tagja vagy. Milyen hatással van az életedre a zene?

1kép

A zene mindig is nagyon fontos volt, akkor is, amikor ez még a gimiben csak egy hobbinak tűnt. Az, hogy mára eljutottunk az Esti Kornéllal oda, hogy teltházas koncerteket adunk a legnagyobb klubokban, nagyon sok befektetett munka és boldogan meghozott lemondások – ki nem használt Erasmus-félévek, egyetemi évcsúszástatások, stb. – eredménye. Igazából sosem az volt a cél, hogy népszerűek legyünk. Egyszerűen csak örömet okoz dalokat írni és előadni azokat olyan embereknek, akik valami miatt fontosnak érzik, hogy hallhassák. Az alkotás egy csodálatos dolog, főleg, ha a barátaiddal közösen csinálhatod. A zenélésről egy külön interjút is készíthetnénk, mindenre hatással van az életemben. Talán csak annyit mondanék, hogy tévedés azt gondolni, hogy a zene és az, amit az egyetemen vagy a civil munkám során jogászként végzek, egymásnak ellentmondó tevékenységek. Mindezeket hasonló értékek mentén, ugyanazzal az érdeklődő, megfigyelő hozzáállással igyekszem csinálni. Szóval egy-egy gondolat, ami – mondjuk úgy – megszületik bennem, egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a zenei alkotói és a szakmai vagy „tudományos” énemet is beindítsa. Idén jelentkeztem szociológia MA-ra. Remélem, felvesznek és hosszútávon ezt a bizonyos „tudományos” énemet is legalább annyira ki tudom bontakoztatni, mint a zeneit.

 

-Báró-Farkas Margit Chiara-

 

 

Képek forrásai:

“https://deepcaptureconference.wordpress.com/”

“https://utcajogasz.hu/”